Ag karin menyasszonyok


PDF-ben Miközben egy nyári estéjén a gép a kapuhoz gördült, Karin lehajolt, és elővett néhány dolgot a hátizsákjából. Egy fekete svájcisapkát, amelyet ferdén az egyik szemébe húzott, egy vörös rúzst, amellyel úgy festette ki a száját, hogy az ag karin menyasszonyok használta tükörnek — Torontóban már sötét volt —, és egy hosszú, fekete cigarettaszipkát, amelyet készenlétben tartott, hogy a megfelelő pillanatban a foga közé szorítsa.

A sapkát és a szipkát az Irma la Douce-jelmezből csente el, amelyben a nevelőanyja ment az álarcosbálra, a rúzst meg maga vásárolta.

Tudta, ag karin menyasszonyok nem nagyon fog úgy festeni, mint egy felnőtt kurva. De nem is úgy, mint az a tízéves lány, aki tavaly nyár végén szállt fel a repülőre. A tömegből senki nem nézte meg alaposabban, még amikor a szipkát a szájába dugta, és zordul fixírozni kezdte őket, akkor sem.

  • Keres nőt megtörni magány
  • A folyosón csend volt.
  • Copyright © J.
  • Ismerkedés bamberg

Ahhoz túlzottan izgatottak, zaklatottak, boldogok vagy rémültek voltak. Sokan szintén úgy néztek ki, mintha jelmezben lennének.

Alvtegen, Karin - A Kitaszított

Fekete férfiak suhogtak el élénk színű köpenyekben és kicsi hímzett kalapban, öregasszonyok ültek a bőröndjeikre görnyedve, a fejükre borított sálban. Hippik csupa gyöngyben meg szakadásban, aztán Karin pár pillanatra egy csoport eléggé komor férfiú közé ékelődött, akik fekete kalapot viseltek, és az arcukon kétoldalt tincsek lógtak. Az utasokra váróknak nem lett volna szabad ide bejönniük, de azért bejöttek, átbújtak az automata ajtókon.

Karin a csomagkiadó futószalag túloldalán a tömegben észrevette az anyját, Rosemaryt, aki még nem látta meg őt. Rosemary hosszú, sötétkék ruhát vett föl, arany és narancssárga holdakkal, a haja frissen volt festve, nagyon feketére, és a feje tetején kis madárfészekbe fésülte. Idősebbnek látszott, ag karin menyasszonyok Karin emlékeiben, és egy kicsit árvának. Karin tekintete lesiklott róla — Dereket kereste. Dereket könnyen meg lehet találni a tömegben, a magassága, a fénylő homloka meg a halvány, hullámos, vállig érő haja miatt.

Meg az élénk, kitartó tekintete, a gunyoros szája miatt, és hogy egy helyben tud maradni. Nem úgy, mint Rosemary, aki most is erre-arra tekereg, nyújtózik és kémlel, kábán, elbizonytalanodva. Derek nem állt ott Rosemary mellett, nem volt a közelben sem.

Hacsak nem ment ki a mosdóba, nem jött el. Karin kivette a szipkát, és a helyére tolta a sapkát a fején. Ha Derek nincs itt, semmi értelme a viccnek. Rosemaryben egy ilyen vicc csak zavart keltene — mikor már így is épp elég zavart, elég kifosztott.

Magához ölelte Karint a szárnyhoz hasonlító ruhaujjaiba és a kakaóvaj illatába. Karin észrevette a futószalagon a bőröndjét, lebukott, bekígyózott a testek közé, és lekapta. Rosemary megpróbált segíteni a cipekedésben, de Karin azt felelte: — Jó. Csak akkor szólaltak meg, amikor kiértek a forró, esti levegőbe, és elindultak a parkoló felé.

Új teherautót mutatott be a Mercedes-Benz

Akkor Karin megkérdezte: — Mi baj van: megint rátok jött a szélvihar? Rosemary gyászos komolysággal jelentette ki: — Nem találkozunk többet.

Nem dolgozunk már együtt. Az autók fénye még most is csak úgy ömlött befelé a városba vezető utakon, és ugyanakkor ömlött kifelé is, végig a hatalmas, kanyargó felüljárókon és az alattuk társkereső táncosok utakon is. Rosemary kocsijában nem volt légkondicionáló — nem mintha nem engedhette volna meg, csak nem hitt benne —, ezért az ablakot kellett leengedni, amitől a forgalom hangja mint valami folyó zúdult be a benzinszagú levegőben.

Rosemary utált Torontóban vezetni. Mikor hetente egyszer bejött a városba, hogy találkozzon a kiadójával, ahol dolgozott, busszal jött be, máskor meg Derekkel hozatta el magát. Karin csöndben várt, amíg a reptéri autópályáról kelet felé le nem fordultak a esen, aztán ag karin menyasszonyok anyja ugráló figyelmével megtett százharminc kilométer után rá nem kanyarodtak a másodrendű útra, amely majdnem odáig elvezetett, ahol Rosemary lakik.

Ő még mindig ott van? Derek jóval ag karin menyasszonyok mindent hozott oda Rosemary lakókocsijába, mint amennyi szorosan véve a kézirathalmain végzett munkához kellett. Természetesen könyveket — nemcsak azokat a könyveket, amelyekre hivatkozni kellett, hanem olyan könyveket és folyóiratokat is, amelyeket a munka szüneteire szánt, amikor ledőlt Rosemary ágyára olvasni.

Lemezeket is.

ag karin menyasszonyok

Ruhát, bakancsot, ha esetleg úgy döntene, hogy újra nekivág az erdőnek, gyógyszert gyomorpanaszokra és fejfájásra, sőt szerszámokat és fát, hogy verandát építsen. A borotvakészlete kint volt a fürdőszobában, a fogkeféjével meg az érzékeny ínyéhez való speciális fogkrémmel együtt. A kávédarálója a konyhapulton. Újabb és elegánsabb társa viszont, amit Ann vett, egy másik konyha pultján állt, abban a házban, amely — egyelőre még — Derek háza.

ag karin menyasszonyok

Ahogy az első város peremét elérte ezen az új úton, megállt egy nyitva tartó fánkárus parkolójában. Karin máskor, mikor ezen a helyen megálltak, bent maradt a kocsiban Derekkel. Derek nem inna ilyen kávét. Nem úgy értette, hogy Házas kutatás nb állandóan ilyen helyekre vitték, hanem hogy nem volt szabad ide járnia, ahogy nem volt szabad olajban sült meg cukros ételeket ennie, és zöldségből meg nyúlós kásákból álló étrenden tartották.

Nem mintha a szülei szegények lettek volna — gazdagok voltak —, hanem mert táplálkozás-fanatikusok voltak, megelőzve a korukat. Derek nem olyan rég ismerte Rosemaryt — például azokhoz az évekhez képest, amióta Ted, Karin apja ismerte —, de hamarabb beszélt Rosemary gyerekkoráról, mint Ted valaha, és más részleteket is kifecsegett róla, mint például a rituális heti beöntéseket, amelyek Rosemary saját történeteiből kimaradtak.

Karinnek az iskolai évei alatt, a Teddel és Grace-szel töltött évek alatt soha, de soha nem kellett betennie a lábát ilyen helyre, amely bűzlik az égetett cukor, a zsír, a cigarettafüst és az állott kávé borzalmas szagától. De Rosemarynek felragyogott a szeme a tejszínes krémmel crème-mel és lekvárral töltött, karamellel és csokoládéval leöntött fánkok, a csörögék és a képviselőfánkok, a mazsolás fánkok, a töltött croissant-ok és az óriás zabkekszek látványától.

Nem látta be, miért kellene bármelyikről lemondania, hacsak az elhízás veszélye ag karin menyasszonyok nem, és egyáltalán nem tudta elhinni, hogy ne erre a fajta ételre sóvárogna mindenki.

A pultnál — ahol az ember nem tartózkodhatott húsz percnél tovább, legalábbis a felirat szerint — két nagyon kövér, komoly hajbodorításon átesett nő ült, közöttük meg egy sovány, fiús külsejű, de ráncos férfi, aki erősen hadart, és láthatólag viccekkel szórakoztatta őket.

Miközben a nők a fejüket rázták és nevettek, Rosemary meg a mandulás croissant-ját választotta ki, a férfi Karinre kacsintott kéjesen, cinkosan. Karin rájött, hogy még mindig ki van rúzsozva. A várostól északra alig volt forgalom. A levegő lehűlt, mocsárszaga lett. A békák helyenként olyan hangosan kuruttyoltak, hogy még a kocsi hangját is elnyomták.

A kétsávos út örökzöldek fekete csoportjai és borókákkal tarkított, kisebb földek puhább sötétje, az erdőig hátráló tanyák körül kanyargott. Aztán egy kanyarban a fényszóró megvilágította az első sziklahalmokat, némelyik rózsaszínben és szürkén csillogott, némelyik alvadtvér-pirosban.

Ez egyre gyakrabban fordult elő, helyenként a sziklák már nem halmokba préselődtek, hanem mintha kézzel terítették volna le vastag vagy vékony rétegekben — ezek szürkék vagy zöldes fehérek voltak.

Mészkő, emlékezett Karin. Mészkő fekükőzet, és helyenként a kanadai pajzs szikláival váltakozik. Erre Derek tanította meg. Derek azt mondta, szeretett volna geológus lenni, mert rajong a kőzetekért.

De azért nem rajongott volna, hogy bányászvállalatokat gazdagítson meg. És a történelem is vonzotta — fura párosítás. A történelem a szobatudósnak, a geológia a szabadban dolgozónak, mondta olyan ünnepélyesen, hogy elárulta, magát neveti ki. Karin szeretett volna megszabadulni valamitől — azt kívánta, bár vinné ki a kocsi ablakán az éjszakai levegő áramlása —, a finnyásságától és a felsőbbrendűségétől. Amit a ag karin menyasszonyok croissant miatt érzett, a rossz kávé miatt, amelyet Rosemary szinte lopva kortyolgatott, meg a pultnál ülő férfi miatt, sőt még Rosemary fiatalos, hippis ruhája és a szénaboglyás haja miatt is.

És szeretett volna megszabadulni attól is, hogy hiányzik neki Derek, attól az érzéstől, hogy betöltetlen űr maradt, fogyó lehetőségek. Hangosan annyit mondott: — Én örülök: örülök, hogy elment. Rosemary megkérdezte: — Komolyan? Tudod, az ember ag karin menyasszonyok sem fogja, mennyire elvesztette az önbizalmát, ag karin menyasszonyok mennyire hiányzik, amíg vissza nem kezd térni. Azt akarom, hogy mi ketten nagyon jól töltsük a nyarat.

Még kirándulni is elmehetünk. Szívesen vezetek is, ahol nem nagyon halálos. Meg elmehetnénk túrázni az erdőbe, ahova Derek vitt ki téged.

Kedvem volna hozzá. Karin azt felelte: — Ja — bár nem volt benne teljesen biztos, hogy Derek nélkül nem tévednének-e el. Nem a túrázáson jártak a gondolatai, hanem egy tavaly nyári jeleneten. Rosemary az ágyon, egy takaró alatt kuporgott, sírt, a marokra fogott takarót meg a párnát a szájába tömte, harapta dühödt fájdalmában, Derek meg csak ült az asztalnál, ahol dolgoztak, és a kézirat egyik lapját olvasta.

ag karin menyasszonyok

Karin azt felelte: — Rád van szüksége. Mikor elolvasta, letette a lapot, és egy másikat vett föl. Két lap között Karinre nézett, szenvedő arckifejezéssel. Kimerült volt, öreg, elkínzott.

Azt mondta: — Ki nem állhatom. Úgyhogy Karin bement a hálószobába, megsimította Rosemary hátát, és Rosemary is azt mondta, hogy sajnálja. Úgy szégyellem magam. Mi történt, hogy ilyen veszekedés tört ki?

Karin Fossum: Ne nézz vissza

Mikor Rosemary megnyugodott, és megmosta az arcát, mindig azt mondta, a munka, a munka körüli nézeteltéréseik. Nem úgy, hogy Derek benyújtotta a kéziratát ahhoz a kiadóhoz, ahol Rosemary dolgozik — erre még nem szánta el magát —, hanem mert Rosemary ismerte Derek egyik barátját, és ez a barát azt mondta: — Ismerek egy nőt, aki tudna segíteni.

Eleinte megtartotta a torontói lakást, de aztán hagyta, mert egyre több időt töltött a lakókocsiban.

ag karin menyasszonyok

Még mindig vállalt más munkát is, de nem olyan sokat: egy munkanap alatt végzett vele Torontóban, hogy reggel hatkor elindult, és este tizenegy után ért haza. Karin azt felelte: — Valahogy La Salle-ról, a felfedezőről meg az indiánokról. Egyetemen tanít? Karin nem tudta. Derek mindenfélét csinált: volt fényképész, dolgozott kutatóként egy bányában, de ami a tanítást illeti, Karin szerint középiskolában tanított.

Ted viszont egyetemen tanított. Közgazdász volt. Karin ag karin menyasszonyok nem számolt be Tednek meg Grace-nek a fájdalomról, amit ezek szerint a könyv körüli nézeteltérések jelentettek.

  1. Jelenkor | Archívum | Bűzlik a pénztől
  2. Не однажды за прошедшие тысячелетия жизнь в городе замирала, чтобы его население могло собраться на Великой Ассамблее.
  3. Все стереть, - приказал он машине.
  4. Susan a.G (Susanfromgreenhome) - Profile | Pinterest
  5. Он все время пытался создать впечатление, что не видит ничего плохого в том, что совершил, и что за свои открытия он, скорее, надеется получить похвалу, а не порицание.
  6. Fogadjon el, mint egy nő
  7. И покой вновь снизошел на Элвина, как и на того странника, который много тысячелетий назад, привязанный к мачте своего корабля, услышал, как пение Сирен затухает в далях виноцветного моря.
  8. Új teherautót mutatott be a Mercedes-Benz

Rosemary önmagát vádolta. A feszültség, mondta. Néha meg azt mondta, a menopauza. Karin hallotta, ahogy azt mondja Dereknek: — Bocsáss meg —, mire Ag karin menyasszonyok, hűvös önelégültséggel: — Nincs mit megbocsátani. Erre Rosemary kiment a szobából. Nem hallották, hogy újra sírni kezd, de folyton számítottak rá.

Derek keményen nézett Karin ag karin menyasszonyok — gyötrődő és rémült grimaszt vágott. Hát mit csináltam már megint? Tele volt a hangja szégyennel. Vajon Rosemary viselkedése miatt? Vagy mert Derek valahogy őt — Karint — is bevonta valami önelégültségbe, valami megvetésbe, amely messze túlmutatott a jelen pillanaton.

És mert nem tehetett róla, meg volt tisztelve. Néha egyszerűen eltűnt onnan. Elment az utca túlsó végére Annhez, és úgy tűnt, Ann mindig örült, amikor megjött.

Soha nem kérdezte meg, miért, de ha Karin azt mondta: — Rájuk jött ez a hülye veszekedés — vagy, később, amikor már kitalálták maguknak ezt a külön szót: — Rájuk jött ez a szélvihar —, Ann sosem látszott meglepettnek vagy bosszúsnak.

ag karin menyasszonyok

De más dolgokat szívesen meghallgatott, bár néha tartózkodóan mosolygott hozzá. Ann kedves arcú, kerek nő volt, őszes haját hogyan lehet leiratkozni a webhelyről elit találkozó vágva hordta, lazán hullott a vállára.

Beszéd közben gyakran pislogott, és nem nézett az ember szemébe Rosemary azt mondta, az idegei miatt. És az ajka — Ann ajka — olyan keskeny volt, hogy ha mosolygott — mindig zárt szájjal, mint aki valamit magában tart —, szinte el is tűnt. Rosemary elsőéves volt a főiskolán, és nem akart úgy kinézni, mint egy vallási őrült. Ted meg tanársegéd volt. Ted a gazdag házak közül a legnagyobbik kapusházában, mivel hívás indítás flört apja volt a sofőr és a kertész, az anyja a házvezetőnő, Rosemary meg a szemközti oldal egyik átlagosabban-gazdag házában bár az az élet, amelyet a szülei éltek odabent, egyáltalán nem volt ag karin menyasszonyok élet, mivel nem játszottak semmilyen játékot, sosem jártak partikra, se kirándulni, és valamilyen okból jégszekrényt tartottak hűtőszekrény helyett, amíg a jégvállalat tönkre nem ment.

Tednek volt egy kocsija, amit száz dollárért vett, megsajnálta Rosemaryt, és felvette az esőben. Mikor Karin elmondta ezt a történetet, eszébe jutott, ahogy a szülei mesélték, nevetve, egymás szavába vágva, a maguk szokott módján.

Ted mindig megemlítette a kocsi árát, a márkáját és a gyártási évét Studebaker,Rosemary meg hozzátette, hogy az utasülés felőli ajtó nem akart kinyílni, és Tednek ki kellett szállnia, és megvárni, amíg ő a sofőrülésen keresztül bemászik. Ted meg elmondta, milyen hamar vitte el Rosemaryt élete első filmjére — aznap délután —, és hogy a film címe Van, aki forrón szereti volt, és amikor fényes nappal kilépett a moziból, az arca csupa rúzs volt, mert akármit is csinált a többi lány a rúzzsal, leitatták vagy bepúderezték, Rosemary nem tanulta el tőlük.