Hely potyautas találkozó
A vígjáték, amiben pitét dugnak — járt szájról szájra Paul Weitz filmjének általánossá vált definíciója. Kétségtelen, hogy a szoknyavadász fiatalok ha új műfajt nem is, új színt egyértelműen hoztak az általuk még hatásvadászabbá váló zsáner történetébe. Hogy ez jó-e, mindenki döntse el maga, az viszont biztos, hogy a néhányszor már bevált recept így, 13 év távlatából is működik.
Potyautas a repülőgépen
Ritkán esik meg, hogy egy széria legújabb darabja a negyedik és egyben a hetedik rész is legyen, most mégis ilyesmiről van szó. Az Adam Herz forgatókönyvíró által papírra vetett első trilógia után ugyanis — a sikert meglovagolván — felütötte fejét az ún.
American Pie Presents filmsorozat, mely mellékszálnak álcázva magát durrogtatott az eredeti filmekénél is sokkal alpáribb poénokat a Stifler família előzőekben eltitkolt, vagy legalábbis korábban nem látott tagjairól. És ha a régi banda újra összeállt, akkor következhetnek a régire kísértetiesen hasonlító kalandok: hatalmas ivászatok, obszcén szójátékok, altesti poénok, és persze buli minden mennyiségben.
A party-k épp olyan féktelenek, az erkölcsök épp olyan szabadok, és az alkohol mennyisége is épp olyan tetemes, mint tinédzseréveik alatt, egy dolog változott csupán: nem ők, hanem az utánuk következő generáció áll az események középpontjában, azok a fiatalok, akik fölött egykoron ők bébiszitterkedtek.
PotyaUtas - Villám Géza visszatért, ez az új biznisze
Épp ez, no meg az elmúlt kilenc év indokolja azt a hatalmas nosztalgiafaktort, melyet régi szerelmek felidézésével sőt egy esetben felmelegítésével és az átélt — a néző által az első filmekben látott — kalandok emlegetésével sikerült előidézniük a készítőknek, továbbá azzal, hogy nem próbálták felüllicitálni önmagukat az alkotók. Ez egyben a hely potyautas találkozó nagy érdeme is: alpári ugyan, de nem viszi túlzásba; vicces, hely potyautas találkozó helyet kapnak az őszinte érzelmek is.
A nálam is fiatalabb nézőgeneráció számára valószínűleg unalmasnak hatnak majd a poénmentes, igazán csak az előző részek ismeretében átélhető képsorok, én mégis azt mondom, hogy ezek nélkül A találkozó csupán egy lenne a manapság dívó, vicceskedést gusztustalanságig fokozó filmek közül. Így viszont hamisítatlan Amerikai pite lett!
