Kutatás a nők rochelle. Meglepő kijelentést tettek a kutatók a delta variánsról


Az elmúlt néhány évben figyelemre méltó mértékben került ez a kérdés a kutatás előterébe, és számos konferenciát illetve szemináriumot tartottak a nők tevékenységeiről, helyzetéről, nézeteiről, akárcsak ezek megítéléséről. A nőkkel kapcsolatos témák kutatásának interdiszciplináris jellege tovább gazdagította ezt a fontos történelmi munkát. Van azonban a nők történelmének egy másik figyelemre méltó aspektusa is, mégpedig elméleti jelentősége, az általában vett történelmi kutatásnak szóló tanulságai.

Azzal rázta meg a történelmi kutatás koncepcionális alapjait, hogy problematikussá tette a történelmi gondolkodás három alapvető tényezőjét: 1. Miután kutatás a nők rochelle kérdés forrásban van, annyit tehetek, hogy megmutatom, hogyan lehet ezeket a legígéretesebb módon megfogalmazni. Ezzel azonban arra is rá kívánok mutatni, hogy hogyan fejezi ki e problémák felvetése a feminista tudat egyik alapvető meggyőződését, azt, hogy a nemek viszonya társadalmi, nem pedig természetből eredő viszony.

Ez az a gondolat, amely mindhárom esetben felborítja a hagyományos gondolkodást.

Százhét éve,

A periodizáció Ha azért vizsgáljuk a történelmet, hogy megértsük a nők helyzetét, akkor természetesen már eleve feltételeztük, hogy a nők helyzete történelmi kérdés. A történelem azonban, ahogyan először találkozunk vele, nem látszik igazolni ezt a feltevésünket. A történelem során szinte mindig jellemző volt, hogy a nők kizárattak a háborúkból, vagyonokból, törvényhozásból, a művészetek és tudományok műveléséből.

Márpedig a férfiak, történészként, pontosan ezeket a tevékenységeket tartják a civilizáció alkotóelemeinek: ezért van diplomáciatörténet, gazdaságtörténet, jogtörténet, politika- és kultúrtörténet. A nők javarészt csak mint kivételek kerülhettek ezekbe, közülük is csak azok, akikről úgy tartották, ugyanolyan kegyetlenek voltak, vagy ugyanúgy írtak, vagy ugyanúgy gondolkodtak, mint a férfiak.

Nem a kimagasló nők történetét kell megírnunk, bár őket is az őket megillető helyre kell tennünk. De nem írhatjuk a történelem egy másik alfaját sem, a nők történelme nem kerülhet újabb tételként a diplomácia- gazdaság- és egyéb történetek listájára, hiszen ezek mind befolyásolták azt. Ezért a nők történelme, mint az antropológia is, a nők státusát helyezte elsősorban kutatásai középpontjába. Történelmi tekintetben ez azt jelenti, hogy a nagy társadalmi változásokat hozó korokat vagy mozgalmakat abból a szempontból vizsgáljuk, mennyire tették lehetővé a nők tehetségének kibontakozását vagy mennyire gátolták azt; a bennük testet öltött haladás mennyiben segítette elő a nők lehetőségeinek kiteljesedését a férfiaké mellett.

Amikor ez bekövetkezik - amikor feltesszük, hogy a nők a legteljesebb értelemben részét képezik az emberiségnek - a vizsgált korszak vagy eseménysor teljesen eltérő jelleget ölt, új jelentést nyer, amely teljesen eltér az általánosan elfogadottól.

hely egyenletet találkozó

Valóban, amit ez esetben tapasztalunk, az formailag egy igen szabályosan visszatérő jelenség: a nők státusának fokozatos értékvesztése pontosan az úgynevezett progresszív változások időszakaiban. Mivel azokat az új, drámai perspektívákat, amelyekből e kiindulópont-változás kibontakozik, már számos konferencián megvitattuk, rövid leszek ezen a téren.

A nemek társadalmi viszonyai. A nők történelmének módszertani jelentősége

A reneszánszban a polgárasszonyok háztartáshoz kényszerítését és a minden osztályra kiterjedő boszorkányüldözések felerősödését. Hirtelen új kép tárul a szemünk elé, egy kettős kép - s mindkét szemünk mást lát. A történetírás mostanáig csak az egyik képet festette meg.

Függetlenül attól, hogy hogyan értékelte e korszakokat, a férfiak nézőpontjából értékelte ezeket. Különösen a liberális történetírás, amely mindhárom korszakot meghatározó lépésnek tekinti az individualista társadalmi és kulturális rend haladó létrehozásában, tartja fönn határozottan - bár a bizonyítékok átgondolása nélkül - hogy a nők a férfiakkal együtt részesei voltak e haladásnak.

Ellenkezőleg, a nők lehetőségeik és hatalmuk korlátozását tapasztalhatták. S ami szintén lényeges: ez a korlátozás pontosan azokból a haladó mozzanatokból fakad, amelyekkel ezt a kort azonosítjuk. Felszabadított bennünket az alól a képzet alól, hogy a nők történelme megegyezik a férfiakéval, s hogy a történelem jeles fordulópontjai ugyanúgy hatottak kutatás a nők rochelle egyik nemre, mint a másikra.

Meglepő kijelentést tettek a kutatók a delta variánsról Malina Adrienn Amerikai kutatók most arra figyelmeztetnek, hogy ez a vírusmutáció olyan könnyen terjed, mint a bárányhimlő, ezért nem árt sokkal óvatosabbnak lenni. Az Egyesült Államok Betegségmegelőzési és Megelőzési Központjának CDC kutatása arról számolt be, hogy a beoltott emberek hasonló arányban terjeszthetik az új vírusvariánst, mint azok, akik még nem kaptak oltást, ami így olyan könnyen terjed, mint a bárányhimlő — írja a CNN. A delta variáns olyan könnyen terjed, mint a bárányhimlőForrás: rf. Rochelle Walensky megerősítette a dokumentum hitelességét.

Néhány történész addig a véleményig is eljut, hogy mivel a nők különleges kapcsolatban vannak a reprodukcióval, a történelmet lehetne, a nők történelmét pedig szükségszerű lenne ebből a szempontbői újraírni és azon fontos fordulópontok alapján korszakolni, amelyek befolyásolták a gyermekszülést, a szexualitást, a családszerkezetet, stb.

Az ilyen kritériumok azzal veszélyeztetnek, hogy leválasztják a pszichoszexuális fejlődést és a családmodelleket az általános társadalmi rend változásaitól, vagy pedig teljesen megfordítják az okozati sort. Ezért úgy látom, hogy ez potenciálisan elszigetelheti a nők sablon ingyenes társkereső mindattól, amit eddig a társadalmi változások fő áramának kutatás a nők rochelle.

Szerintem abban, ahogyan a periodizáció a nők történetírásában működik, a legígéretesebb az, hogy összehasonlító jellegővé válik. A nők történelmét a férfiakéhoz kapcsolja, ahogyan például Engels tette A család, a magántulajdon és az állam eredetében, azzal, hogy az általános társadalmi fejlődésben az egyik nem felemelkedésének és a másik nem alárendelésének intézményes okait látta. Ha így kezeljük a kérdést, a hagyományos periodizációs elvek továbbra is fennmaradhatnak - s ez annál is inkább érdekünk, mert ezek a társadalom fontos szerkezeti változásait jelzik.

E változások értékelésekor azonban a nőkre gyakorolt hatásukat a férfiakra gyakorolttól eltérőnek kell tekintenünk. Az elmondottak alapján azt várhatjuk, hogy ezek a hatások nem csak különböznek, hanem éppen egymással ellentétesek is lehetnek.

  1. Да, по его собственным меркам.
  2. Burkinabé társkereső
  3. Как же это я не догадался.
  4. Он простирался от зенита к горизонту, и Семь Солнц были пришпилены к его складкам.

Ugyanakkor viszont azt is várhatjuk, hogy az ilyen ellentét társadalmilag magyarázható lesz. Ha a nők kirekesztetnek bizonyos korok gazdasági, politikai és kulturális fejlődéséből, ezzel a férfiakétól eltérő történelmi tapasztalataik lesznek. A nem mint társadalmi kategória Ebben a teljesebb és bonyolultabb periodizáció-szemléletben két meggyőződés nyilvánul meg: egyrészt az, hogy a nők különálló társadalmi csoportot alkotnak, másrészt pedig az, hogy e csoport láthatatlansága a hagyományos történetírásban nem a női természet következménye.

Ezeknek a nyilvánvalóan feminista öntudatban gyökerező nézeteknek a hatása meghatároz egy hozzájuk kötődő, a történetírás elméleti alapjait érintő másik változást is, mivel a nemet a társadalmi gondolkodás kategóriájaként vezeti be.

A nőket társadalmi osztálynak tekintő nézet legtermékenyebb képviselői a marxista feministák. Margaret Benston és Sheila Rowbotham6 például a társadalomelemzést kiterjesztették a nőkre, azok másodlagos társadalmi stásusát gazdasági okokra vezették vissza, amennyiben a nőknek szinte minden társadalomban sajátságos a viszonya mind a termeléshez, mind a javakhoz.

A másodlagos státus személyes és pszichológiai következményei a munkához való sajátos viszonyból eredeztethetők. Azonban, amint azt Benston és Rowbotham maguk is nyilvánvalóvá teszik, egy dolog az osztályelemzés eszközeit a nőkre alkalmazni, s megint más azt kijelenteni, hogy a nők osztályt alkotnak. A nők társadalmi osztályok tagjai, s ahogyan erre a nők történelme és a feminizmus történetei is rámutatnak, a feminizmus első hullámát például az osztálykülönbségek bontották meg és aprózták fel a nem-szocialista országokban, a szocialista irányzat pedig kimondottan az osztályharcnak rendelte alá a feminista kérdéseket.

Noha jómagam nem értek egyet azzal a nézettel, hogy a nők minden társadalmi osztályban, minden kutatás a nők rochelle és mindenkor másodlagos státust foglalnak el, elegendő bizonyíték támasztja alá azt, hogy általában, sőt talán egyetemlegesen is, ez a helyzet.

A civilizáció hajnalától, vagyis a prehisztorikus társadalmaktól elkülönülő tulajdonképpeni történelem kezdeteitől a társadalmi rend patriarchális volt. Azt jelentené ez, hogy a nők kasztot, örökletes alsóbbrendű rendet alkotnak?

Ez a nézet is használható bizonyos esetekben, mint ahogy a főleg az amerikai feketék sorsához kötődő, az előbbivel rokonítható felfogás is, amely a nőket kisebbségnek tekinti.

E fogalmak segítenek a nőiesség [femininity] kialakulását úgy értelmezni, mint a nőknek tulajdonított alsóbbrendűség interiorizálását, ami ugyanakkor azok manipulálására szolgál, akik rendelkeznek mindazon hatalommal, amellyel a nők nem. Azonban a nőkre alkalmazott meghatározásként sem a kaszt, sem a kisebbség fogalma nem bizonyul gyümölcsöző kiindulópontnak.

Miért lenne ez a többség kisebbség? S miért van az, hogy e sajátos kaszt tagjai, az összes többitől eltérően, nem ugyanazt a helyet foglalják el a társadalomban? Nyilvánvalóan a nők kisebbségi pszichológiáját, csakúgy mint kaszthelyzetüket kutatás a nők rochelle félig osztályjellegű elnyomásukat is, minden nő egyetemleges megkülönböztető jegyére, vagyis nemükre kell visszavezetnünk.

A nők társadalmi kategóriákban történő leírására irányuló kísérlet elbukik, ha ködösíti ezt amazon helyszíni találkozón alapvető tényt, bár ezáltal megfelelőbb fogalmak válnak hozzáférhetővé. A nők maguk alkotnak egy kategóriát: társadalmi helyzetük adekvát elemzése ezért új fogalmi eszközöket kíván.

Nem egy osztály, kaszt vagy éppen többség társadalmi ellentéte vagyunk hiszen mi vagyunk többségbenhanem egy nemé, a férfiaké. A Women's Studies kezdeti lelkesedésében meghatározó szerepet játszott ez a felfedezés, vagyis az, hogy amit természetesnek tekintettünk, az valójában ma? Az ilyen ideológiai indoklás példái Éva történetéig is visszanyúlnak, de a társadalomtudományok is ugyanígy, a patriarchátust megerősítő mítoszként funkcionáltak. A történészek bizony mindig is tudták, miért nincsenek nők a nagy művészek között.

Ezért nem is volt ez történelmi probléma, amíg Linda Nochlin feminista művészettörténész meg nem fogalmazta ezt kérdés formájában azzal, hogy a művészi tevékenység kibontakozásának a természeti adottságokon kívüli, intézményes feltételeit kutatta.

Ervelése azonban befejezetlen mondatnak tűnik számunkra ezen a ponton. Jogosan mutat rá Kitto, hogy az athéniak csapásnak tekintették a család kihalását vagy vagyonának eltékozlását. Amennyiben a görög társadalom körülményei között e feladat teljesítése megkívánja a szabad mozgás korlátozását a házra és közvetlen környékére, ez igazolja a feleségek jogi korlátozottságát. Természetesen szórakoztatták a férfiakat - 'Dehát, kedves barátom, az ember nem vesz feleségül egy ilyen nőt.

Ha a nők életének és tapasztalatainak megfelelő reprezentációja szükséges annak megértéséhez, mivel gyarapították a görögök a társadalmi életet és tudatosságot, akkor a nemek rendjét, úgy, ahogyan azt az állam és a család intézményei megformálták, szintén nem egyszerűen érdemes történelmi vizsgálódás tárgyává tenni, hanem ez annak központi kérdése lesz.

Úgy vélem, ez a másik fontos hozzájárulása a női történelemnek az általában vett történelmi kutatás elméletéhez és gyakorlatához.

Rochelle Walensky

A nemet a társadalmi rend elemzésében ugyanolyan alapvető kategóriává tettük, mint az osztályt vagy a fajt. Továbbá, a nemek viszonyát, akárcsak a fajokét vagy osztályokét szintén inkább társadalmi mint természeti jelenségnek kutatás a nők rochelle, amely saját fejlődési utat jár be, s együtt változik a társadalom szerveződésének változásaival.

Mivel a társadalmi, rendbe kutatás a nők rochelle s az formálja őket, a nemek a társadalmi rend kutatásának szerves részét kell, hogy képezzék.

svájci nőt keresek tunéziai férfi esküvői

Új periodizációfelfogásunk tükrözi a történelmi változás értékelését mind a nők, mind a férfiak szempontjából. A nemet mint társadalmi kategóriát úgy használjuk, hogy free ülések babel a történelmi és a társadalmi rendben bekövetkező változásokról alkotott fogalmunk is kiszélesedik, s immár magába foglalja a nemek viszonyának változásait is.

A fogalmi fejlődés középpontjában álló gondolatot, a nemek társadalmi viszonyát újnak és központi helyet elfoglalónak találom mind a feminista vizsgálódásokban, mind pedig az ezek által serkentett tudományos munkákban.

Évfordulók

Carol Duncan művészettörténész azt a kérdést veti fel: milyen férfi-nő kapcsolatokat jelenít meg például a modern művészet? S azt találja, hogy a dominancia és a legyőzés, az áldozatszerep rákényszerítésének viszonyai pontosan akkor váltak sokkal határozottabbá, amikor a nők egyenjogúsága kezdett tért nyerni. A művészettörténetben, antropológiában, szociológiában és a történelemben a nők státusának vizsgálata szükségszemen arra irányul, hogy hogy a nem fogalmának társadalmi és viszonylagos jellegét hangsúlyozza.

A nők tevékenysége, hatalma és kulturális értékelése egyszerűen nem mérhető fel másképp, csupán az összehasonlítás eszközével: a férfiak tevékenységével, hatalmával, kulturális értékelésével való összevetés és szembeállítás eszközével, valamint azokhoz az intézményekhez és társadalmi fejlődési trendekhez való viszonyában, amelyek a nemi rendet alkotják. Az a célunk, hogy megértsük a nemek, a társadalmilag meghatározott nemi csoportok jelentőségét a történelmi múltban.

hely közötti találkozó dzsibuti

Az a célunk, hogy felfedezzük a nemi szerepek és a szexuális szimbolizmus skáláját különböző társadalmakban és korszakokban, hogy megtudjuk, milyen jelentést hordoztak és hogyan működtek közre a társadalmi rend fenntartásában vagy éppen megváltoztatásának elősegítésében. Ezzel azonban nem egy egyszerű szocioökonómiai séma alkalmazását ajánlom.

A nemek viszonyait is magában foglaló, a kutatás a nők rochelle változásokat magyarázó elméletnek figyelembe kell vennie azt, hogy miként leírás humor társkereső kapa kun je het legjobb flört alakítják a termelés általános változásai a családon belül folyó termelést és ezen keresztül a férfiak és nők szerepét.

Ugyancsak figyelembe kell vennie a másik irányba ható folyamatot is: a családi élet és a nemek viszonyának hatását a pszichikai és társadalmi formákra. A nemek társadalmi viszonyának vizsgálata újkeletű, még ha visszakövethető is olyan korai kutatókig, mint Bachhofen, Morgan, vagy Engels.

Engels különösen határozottan fogalmazta meg a nők társadalmi jellemzőit a férfiakéval összevetve, habár csak egy - noha nagy jelentőségő - őt érdeklő változás következett be e viszonyban, nevezetesen a közösségi társadalomról civilizációra való áttérés, majd a patriarchátus elvetése kutatás a nők rochelle szocializmus eljöttével. A nők elnyomásáról adott elemzése, a magántulajdon és az osztályegyenlőtlenség okként való megjelölése ma is alapvető a feminista kutatás számára.

Engels szinte egyáltalán nem volt hatással a történettudományra, kivéve olyan szocialista elméleti kutatókat, mint August Bebel, illetve olyan, nőkkel foglalkozó történészeket, mint Emily Putnam és Simoné de Beauvoir. A patriarchátus társadalmi okait és változatos megjelenési formáinak előidézőit vizsgáló kortárs kutatás azonban megerősíteni látszik Engels állításait a nemek viszonyáról.

Ebből az újonnan kutatás a nők rochelle anyagból már levonhatók bizonyos tanulságok, amelyek egyben új utakat is nyitnak a történelmi és antropológiai kutatás számára.

helyszíni találkozón külföldi

Azért őt idézem, mert a történelmi érv számottevően gyengébb a patriarchális nemi renden kívül bármely esetre. Az említett Rosaldo és Laphere gyűjteményben reprezentált antropológiai kutatásokból kibontakozó legfontosabb okozati tényező az, hogy vajon elválik-e az kutatás a nők rochelle és a közélet szférája [domcstic and public sphere], s ha igen, milyen mértékben. Ahol a magánszféra tevékenységei egybeesnek a közéletiekkel és társadalmiakkal, a nők helyzete a férfiakéhoz hasonló, sőt, néha felsőbbrendű is annál.

Ez a jelenség összhangban van Engels nézeteivel, mert ezekben az esetekben a létfenntartás és a termelés is közösségi feladat, így a háztartás egyszerre áll a családi és a közösségi élet központjában is.

Ezért a nemi egyenlőtlenségek a legkisebb mértékben nyilvánulnak meg e társadalmakban, ahol az árucserére történő termelés csekély s ahol a magántulajdon és az osztályegyenlőtlenségek nem fejlettek. A nők szerepei ugyanolyan változatosak, mint a férfiakéi, habár megfigyelhetők különbségek is. A hatalom megoszlik a nők és férfiak között, nem a férfiak hierarchiája gyakorolja azt; a nőket a kultúra igen nagyra értékeli; a férfiak és nők egyenlő szexuális jogokat élveznek.

A periodizáció

A munka nemek szerinti megoszlásáról a skálának e végpontján található társadalmakban legfeljebb annyit mondhatunk, hogy kimutathatók az anya-gyermek vagy nők-gyerekek csoportokra illetve a férfiak vadászó-háborúzó tevékenységére utaló tendenciák.

A munka társadalmi szervezete s a belőle fakadó rituálék és értékek nem választják el a nemeket és nem rendelik az egyiket a másik hatalma alá. Pontosan ez történik, ezzel szemben a skála másik végpontján, ahol az otthoni és a közéleti tevékenység élesen elválik egymástól.

A nők a skála minden pontján aktív termelők maradnak és azoknak is kell maradniuk, amíg csak a nagy vagyonok és az osztályegyenlőtlenség létezikde folyamatosan vesztik el döntési jogukat a vagyon, a termékek és saját maguk felett, pontosan azzal párhuzamosan, ahogyan a felesleg növekszik, a magántulajdon fejlődik és a közösségi háztartás helyét a magángazdasági egység foglalja el, az egy férfi által reprezentált nagy nukleáris család.

A család maga, amely a nő tevékenységének színtere, következésképpen a nagyobb - az állam által irányított - társadalmi vagy közéleti rend alá rendelődik, amely rendszerint a férfiak működési területe. Ez a történelmi vagy civilizált társadalmakban megfigyelhető általános folyamat.

Érdekes megfigyelni ebben a tekintetben, hogy kutatás a nők rochelle társadalomban az osztályegyenlőtlenségek szexuális terminusokban fejeződnek ki. Hogyan alakul ki a nők kötöttsége a házimunkához és milyen formákat ölt? Ez a probléma a feminista antropológa egyik központi kérdése. A gyermeknevelés magánüggyé válása, a házimunka és annak nemi tipizálása társadalmi, nem pedig természeti kérdés. Ezért úgy látom, hogy e probléma vizsgálatakor továbbra is a vagyonhoz való viszony alakulását kell szem előtt tartanunk, mint a nemek kutatás a nők rochelle munkamegosztás és a nemi rend alapvető meghatározóját.

Minél inkább elkülönül egymástól a magán és a közéleti szféra, annál jobban megkülönböztethető kétfajta munka, s ezáltal kétfajta vagyon. Létezik egyrészt a létfenntartásra, másrészt a többlettermelésre irányuló munka. Ahogyan Marx rámutatott, bárhogyan is szerveződjék egy társadalom termelési rendszere, az önmagát, vagyis anyagi tárgyait, eszközeit, tagjait, és a tagok közötti társadalmi viszonyt reprodukáló megszakítatlan folyamatként mőködik.

Összefoglalva tehát a patriarchátus értelmezésében az általános társadalmi rend azt jelenti, hogy a nők a férfiak tulajdonát képezik a társadalmi rend új tagjainak világra hozása és felnevelése tekintetében; hogy e reprodukció viszonyait a rokonság és a család szervezete alakítja ki; valamint hogy a munka más formái, például az azonnal és közvetlenül felhasználandó javak és szolgáltatások előállítása illetve nyújtása általában, bár nem mindig, szorosan kapcsolódik a reprodukciós és szocializációs funkciókhoz.

A közéleti szférában, amelyen itt a társadalom általános gazdasága és munkaereje szervezettségéből adódó társadalmi rendet értem, az osztályegyenlőségek a feltűnőek. A nemek viszonya szempontjából nem jelentős az embereket tulajdonosi és dolgozói csoportokra osztó vagyon feletti rendelkezési jog avagy annak hiánya. Ami valóban jelentős, az az, hogy a bármely osztályba tartozó nők a saját osztályukba tartozó férfiakéval megegyező viszonyban vannak-e a munkával vagy a tulajdonnal.

A háztartásban vagy a családban azonban, ahol a magántulajdonnal jellemezhető történelmi társadalmakban minden vagyon tulajdonjoga nyugszik, feltűnőek és az osztályok választóvonalain is keresztülvágnak a nemi egyenlőtlenségek. A magánszféra szempontjából az a jelentős, hogy a család nőtagjai, akárcsak a feudális Európa jobbágyai, egyszerre számíthatnak a tulajdon részének és birtokosának.

Ez a törvény kötelezte mind a férjezett asszonyokat, kiknek nem volt más lehetőségük, hogy teljes mértékben férjük természetéhez igazodjanak, mind pedig a férjeket, hogy feleségüket szükséges és elidegeníthetetlen vagyonként kezeljék.

Tudományos karrier

Ebből következően, amennyiben a feleség erényes és férjének minden dologban engedelmes volt, ugyanúgy úrnője volt a háznak, mint férje annak ura, és férje halála után ugyanúgy örököse volt férje vagyonának, mintha leánya lett volna Ám, ha bármit is rosszul tett, a megbántott fél volt bírája s döntött büntetésének mértékéről A család termelési módjának keretei között a nők alkotják tehát a termelőeszközök egy részét.

Röviden tehát a patriarchátus otthon van az otthonokban. A család a legmegfelelőbb színtér a számára, az általa felvett történelmi formák, akárcsak kezdetei, a társadalom termelési módjában gyökereznek. A nemi rend a tulajdon és a munka általános szervezetével együtt változik, hiszen ez mind a családot, mind a közéleti szférát formálja és meghatározza, hogy e két szféra mennyire közeledik vagy távolodik egymástól. A magán és a közélet rendjének viszonyai magyarázatot adnak az új történelmi periodizációs értelmezésünk által felvetett számos váratlan ellentétre.

A család és a társadalom közötti választóvonalak elfedése eltüntet számos nemi egyenlőtlenséget, például a kettős elvárások rendszerét, azaz a két nem számára eltérő erkölcsi normák betartását a feudális úrnők számára éppúgy, mint a feljett kapitalizmus asszonyai esetében. Az állam felemelkesdése előtt a feudális úrnő státusa magas volt, hiszen a családi rend maga jelentette osztálya közéleti hierarchiáját is egyben, s a hatalom, amelyet ez a családi politikai hatalom adott, magában foglalta az egyházat is, ahol az arisztokrata hölgyeknek szintén megvolt a saját szférájuk.

Manapság ismét tanúi lehetünk annak, hogy a magán- és a közéleti szféra közeledik egymáshoz, hiszen a magánháztartás funkciói - a gyermeknevelés, az élelem és a ruházat előállítása, az ápolás és a többi - társadalmilag szerveződnek.

A nők ismét együtt dolgozhatnak, találkozhatnak egymással az otthon falain kívül, a nemi munkamegosztás pedig, ámbár távolról sem tűnt el teljesen, egyre inkább irracionálisnak tűnik. Ahol azonban a magán- és közéleti szférák távolra kerültek egymástól, a nemi egyenlőtienségek határozottá váltak, akárcsak a női tisztaság és a prostitúció egyszerre jelentkező követelése. Ez történt Athénban a klasszikus korban, ahol a magánháztartások gazdaságai jelentették a termelés alapvető formáját, míg a polisz társadalmi és közéleti rendjét számos ilyen, neki alárendelt és általa irányított háztartás alkotta.

A polgárok feleségeit társkereső férfi fehér háztartás rendjéhez kötötték: a törvényes örökösök szüléséhez, a felhasználandó javak és szolgáltatások belső, rabszolgák általi előállításának felügyeletéhez. Bár a közélet rendjéhez kutatás a nők rochelle voltak, a feleségek nem tartoztak bele vagy vettek benne részt közvetlenül, azok kutatás a nők rochelle szabad nők pedig, akik kívül estek a háztartási munka rendjén és annak tulajdoni viszonyain, kívül estek a közélet rendjén is.

A modern Európa középosztálybeli asszonyainak helyzete nagyjából ugyanilyen volt, habár itt a kapitalista árutermelés kivonult az otthonokból és társadalmi szervezettséget öltött. A következő lépésben a kapitalista termelés a munkáscsaládokat is a társadalmi termelés kiegészítőjévé formálta, miután kezdetben majdnem katasztrofális támadást intézett ellenük.

A modern társadalomban a család a munkásság utánpótlásának forrásává és tanításának helyszínévé vált. Épp ezz kutatás a nők rochelle oka annak, hogy a nőknek rosszul fizetett, kisegítő munkaerőként kell funkcionálniuk, akiknek a munkabért ki kell egészíteniük egy férfihoz kötődő, a család szervezetén belül avagy éppen kívül eső szexuális kapcsolat révén.

És ez kompenzálja a munkást is, akit elidegenítettek a létfenntartásainak eszközeitől, ám aki felesége képében mégis magántulajdonhoz juthat. Ez tehát a család kutatás a nők rochelle meghatározott szerepe a kapitalista társadalomban. A nők köz- és magánéleti tevékenységeit, tapasztalatait, mi írjuk az új ismeretség a tulajdonosi vagy a dolgozói osztályba tartozzanak, akár kívül vagy belül éljenek a családi kereteken, a kapitalizmus társadalmi viszonyai alakítják.

Nyilvánvalóan politikai oka van a nemek társadalmi viszonyai vizsgálatának. Ha megértjük azokat az érdekeket, túl egyes férfiak személyes érdekein, amelyek hasznot húznak az egyenlőtlenségre épülő nemi viszonyokból, az már magában is felszabadító hatású.