Kutatás a nők rochelle. Meglepő kijelentést tettek a kutatók a delta variánsról
Az elmúlt néhány évben figyelemre méltó mértékben került ez a kérdés a kutatás előterébe, és számos konferenciát illetve szemináriumot tartottak a nők tevékenységeiről, helyzetéről, nézeteiről, akárcsak ezek megítéléséről. A nőkkel kapcsolatos témák kutatásának interdiszciplináris jellege tovább gazdagította ezt a fontos történelmi munkát. Van azonban a nők történelmének egy másik figyelemre méltó aspektusa is, mégpedig elméleti jelentősége, az általában vett történelmi kutatásnak szóló tanulságai.
Azzal rázta meg a történelmi kutatás koncepcionális alapjait, hogy problematikussá tette a történelmi gondolkodás három alapvető tényezőjét: 1. Miután kutatás a nők rochelle kérdés forrásban van, annyit tehetek, hogy megmutatom, hogyan lehet ezeket a legígéretesebb módon megfogalmazni. Ezzel azonban arra is rá kívánok mutatni, hogy hogyan fejezi ki e problémák felvetése a feminista tudat egyik alapvető meggyőződését, azt, hogy a nemek viszonya társadalmi, nem pedig természetből eredő viszony.
Ez az a gondolat, amely mindhárom esetben felborítja a hagyományos gondolkodást.
Százhét éve,
A periodizáció Ha azért vizsgáljuk a történelmet, hogy megértsük a nők helyzetét, akkor természetesen már eleve feltételeztük, hogy a nők helyzete történelmi kérdés. A történelem azonban, ahogyan először találkozunk vele, nem látszik igazolni ezt a feltevésünket. A történelem során szinte mindig jellemző volt, hogy a nők kizárattak a háborúkból, vagyonokból, törvényhozásból, a művészetek és tudományok műveléséből.
Márpedig a férfiak, történészként, pontosan ezeket a tevékenységeket tartják a civilizáció alkotóelemeinek: ezért van diplomáciatörténet, gazdaságtörténet, jogtörténet, politika- és kultúrtörténet. A nők javarészt csak mint kivételek kerülhettek ezekbe, közülük is csak azok, akikről úgy tartották, ugyanolyan kegyetlenek voltak, vagy ugyanúgy írtak, vagy ugyanúgy gondolkodtak, mint a férfiak.
Nem a kimagasló nők történetét kell megírnunk, bár őket is az őket megillető helyre kell tennünk. De nem írhatjuk a történelem egy másik alfaját sem, a nők történelme nem kerülhet újabb tételként a diplomácia- gazdaság- és egyéb történetek listájára, hiszen ezek mind befolyásolták azt. Ezért a nők történelme, mint az antropológia is, a nők státusát helyezte elsősorban kutatásai középpontjába. Történelmi tekintetben ez azt jelenti, hogy a nagy társadalmi változásokat hozó korokat vagy mozgalmakat abból a szempontból vizsgáljuk, mennyire tették lehetővé a nők tehetségének kibontakozását vagy mennyire gátolták azt; a bennük testet öltött haladás mennyiben segítette elő a nők lehetőségeinek kiteljesedését a férfiaké mellett.
Amikor ez bekövetkezik - amikor feltesszük, hogy a nők a legteljesebb értelemben részét képezik az emberiségnek - a vizsgált korszak vagy eseménysor teljesen eltérő jelleget ölt, új jelentést nyer, amely teljesen eltér az általánosan elfogadottól.
Valóban, amit ez esetben tapasztalunk, az formailag egy igen szabályosan visszatérő jelenség: a nők státusának fokozatos értékvesztése pontosan az úgynevezett progresszív változások időszakaiban. Mivel azokat az új, drámai perspektívákat, amelyekből e kiindulópont-változás kibontakozik, már számos konferencián megvitattuk, rövid leszek ezen a téren.
A nemek társadalmi viszonyai. A nők történelmének módszertani jelentősége
A reneszánszban a polgárasszonyok háztartáshoz kényszerítését és a minden osztályra kiterjedő boszorkányüldözések felerősödését. Hirtelen új kép tárul a szemünk elé, egy kettős kép - s mindkét szemünk mást lát. A történetírás mostanáig csak az egyik képet festette meg.
Függetlenül attól, hogy hogyan értékelte e korszakokat, a férfiak nézőpontjából értékelte ezeket. Különösen a liberális történetírás, amely mindhárom korszakot meghatározó lépésnek tekinti az individualista társadalmi és kulturális rend haladó létrehozásában, tartja fönn határozottan - bár a bizonyítékok átgondolása nélkül - hogy a nők a férfiakkal együtt részesei voltak e haladásnak.
Ellenkezőleg, a nők lehetőségeik és hatalmuk korlátozását tapasztalhatták. S ami szintén lényeges: ez a korlátozás pontosan azokból a haladó mozzanatokból fakad, amelyekkel ezt a kort azonosítjuk. Felszabadított bennünket az alól a képzet alól, hogy a nők történelme megegyezik a férfiakéval, s hogy a történelem jeles fordulópontjai ugyanúgy hatottak kutatás a nők rochelle egyik nemre, mint a másikra.
Meglepő kijelentést tettek a kutatók a delta variánsról Malina Adrienn Amerikai kutatók most arra figyelmeztetnek, hogy ez a vírusmutáció olyan könnyen terjed, mint a bárányhimlő, ezért nem árt sokkal óvatosabbnak lenni. Az Egyesült Államok Betegségmegelőzési és Megelőzési Központjának CDC kutatása arról számolt be, hogy a beoltott emberek hasonló arányban terjeszthetik az új vírusvariánst, mint azok, akik még nem kaptak oltást, ami így olyan könnyen terjed, mint a bárányhimlő — írja a CNN. A delta variáns olyan könnyen terjed, mint a bárányhimlőForrás: rf. Rochelle Walensky megerősítette a dokumentum hitelességét.
Néhány történész addig a véleményig is eljut, hogy mivel a nők különleges kapcsolatban vannak a reprodukcióval, a történelmet lehetne, a nők történelmét pedig szükségszerű lenne ebből a szempontbői újraírni és azon fontos fordulópontok alapján korszakolni, amelyek befolyásolták a gyermekszülést, a szexualitást, a családszerkezetet, stb.
Az ilyen kritériumok azzal veszélyeztetnek, hogy leválasztják a pszichoszexuális fejlődést és a családmodelleket az általános társadalmi rend változásaitól, vagy pedig teljesen megfordítják az okozati sort. Ezért úgy látom, hogy ez potenciálisan elszigetelheti a nők sablon ingyenes társkereső mindattól, amit eddig a társadalmi változások fő áramának kutatás a nők rochelle.
Szerintem abban, ahogyan a periodizáció a nők történetírásában működik, a legígéretesebb az, hogy összehasonlító jellegővé válik. A nők történelmét a férfiakéhoz kapcsolja, ahogyan például Engels tette A család, a magántulajdon és az állam eredetében, azzal, hogy az általános társadalmi fejlődésben az egyik nem felemelkedésének és a másik nem alárendelésének intézményes okait látta. Ha így kezeljük a kérdést, a hagyományos periodizációs elvek továbbra is fennmaradhatnak - s ez annál is inkább érdekünk, mert ezek a társadalom fontos szerkezeti változásait jelzik.
E változások értékelésekor azonban a nőkre gyakorolt hatásukat a férfiakra gyakorolttól eltérőnek kell tekintenünk. Az elmondottak alapján azt várhatjuk, hogy ezek a hatások nem csak különböznek, hanem éppen egymással ellentétesek is lehetnek.
- Да, по его собственным меркам.
- Burkinabé társkereső
- Как же это я не догадался.
- Он простирался от зенита к горизонту, и Семь Солнц были пришпилены к его складкам.
Ugyanakkor viszont azt is várhatjuk, hogy az ilyen ellentét társadalmilag magyarázható lesz. Ha a nők kirekesztetnek bizonyos korok gazdasági, politikai és kulturális fejlődéséből, ezzel a férfiakétól eltérő történelmi tapasztalataik lesznek. A nem mint társadalmi kategória Ebben a teljesebb és bonyolultabb periodizáció-szemléletben két meggyőződés nyilvánul meg: egyrészt az, hogy a nők különálló társadalmi csoportot alkotnak, másrészt pedig az, hogy e csoport láthatatlansága a hagyományos történetírásban nem a női természet következménye.
Ezeknek a nyilvánvalóan feminista öntudatban gyökerező nézeteknek a hatása meghatároz egy hozzájuk kötődő, a történetírás elméleti alapjait érintő másik változást is, mivel a nemet a társadalmi gondolkodás kategóriájaként vezeti be.
A nőket társadalmi osztálynak tekintő nézet legtermékenyebb képviselői a marxista feministák. Margaret Benston és Sheila Rowbotham6 például a társadalomelemzést kiterjesztették a nőkre, azok másodlagos társadalmi stásusát gazdasági okokra vezették vissza, amennyiben a nőknek szinte minden társadalomban sajátságos a viszonya mind a termeléshez, mind a javakhoz.
A másodlagos státus személyes és pszichológiai következményei a munkához való sajátos viszonyból eredeztethetők. Azonban, amint azt Benston és Rowbotham maguk is nyilvánvalóvá teszik, egy dolog az osztályelemzés eszközeit a nőkre alkalmazni, s megint más azt kijelenteni, hogy a nők osztályt alkotnak. A nők társadalmi osztályok tagjai, s ahogyan erre a nők történelme és a feminizmus történetei is rámutatnak, a feminizmus első hullámát például az osztálykülönbségek bontották meg és aprózták fel a nem-szocialista országokban, a szocialista irányzat pedig kimondottan az osztályharcnak rendelte alá a feminista kérdéseket.
Noha jómagam nem értek egyet azzal a nézettel, hogy a nők minden társadalmi osztályban, minden kutatás a nők rochelle és mindenkor másodlagos státust foglalnak el, elegendő bizonyíték támasztja alá azt, hogy általában, sőt talán egyetemlegesen is, ez a helyzet.
A civilizáció hajnalától, vagyis a prehisztorikus társadalmaktól elkülönülő tulajdonképpeni történelem kezdeteitől a társadalmi rend patriarchális volt. Azt jelentené ez, hogy a nők kasztot, örökletes alsóbbrendű rendet alkotnak?
Ez a nézet is használható bizonyos esetekben, mint ahogy a főleg az amerikai feketék sorsához kötődő, az előbbivel rokonítható felfogás is, amely a nőket kisebbségnek tekinti.
E fogalmak segítenek a nőiesség [femininity] kialakulását úgy értelmezni, mint a nőknek tulajdonított alsóbbrendűség interiorizálását, ami ugyanakkor azok manipulálására szolgál, akik rendelkeznek mindazon hatalommal, amellyel a nők nem. Azonban a nőkre alkalmazott meghatározásként sem a kaszt, sem a kisebbség fogalma nem bizonyul gyümölcsöző kiindulópontnak.
Miért lenne ez a többség kisebbség? S miért van az, hogy e sajátos kaszt tagjai, az összes többitől eltérően, nem ugyanazt a helyet foglalják el a társadalomban? Nyilvánvalóan a nők kisebbségi pszichológiáját, csakúgy mint kaszthelyzetüket kutatás a nők rochelle félig osztályjellegű elnyomásukat is, minden nő egyetemleges megkülönböztető jegyére, vagyis nemükre kell visszavezetnünk.
A nők társadalmi kategóriákban történő leírására irányuló kísérlet elbukik, ha ködösíti ezt amazon helyszíni találkozón alapvető tényt, bár ezáltal megfelelőbb fogalmak válnak hozzáférhetővé. A nők maguk alkotnak egy kategóriát: társadalmi helyzetük adekvát elemzése ezért új fogalmi eszközöket kíván.
Nem egy osztály, kaszt vagy éppen többség társadalmi ellentéte vagyunk hiszen mi vagyunk többségbenhanem egy nemé, a férfiaké. A Women's Studies kezdeti lelkesedésében meghatározó szerepet játszott ez a felfedezés, vagyis az, hogy amit természetesnek tekintettünk, az valójában ma? Az ilyen ideológiai indoklás példái Éva történetéig is visszanyúlnak, de a társadalomtudományok is ugyanígy, a patriarchátust megerősítő mítoszként funkcionáltak. A történészek bizony mindig is tudták, miért nincsenek nők a nagy művészek között.
Ezért nem is volt ez történelmi probléma, amíg Linda Nochlin feminista művészettörténész meg nem fogalmazta ezt kérdés formájában azzal, hogy a művészi tevékenység kibontakozásának a természeti adottságokon kívüli, intézményes feltételeit kutatta.
Ervelése azonban befejezetlen mondatnak tűnik számunkra ezen a ponton. Jogosan mutat rá Kitto, hogy az athéniak csapásnak tekintették a család kihalását vagy vagyonának eltékozlását. Amennyiben a görög társadalom körülményei között e feladat teljesítése megkívánja a szabad mozgás korlátozását a házra és közvetlen környékére, ez igazolja a feleségek jogi korlátozottságát. Természetesen szórakoztatták a férfiakat - 'Dehát, kedves barátom, az ember nem vesz feleségül egy ilyen nőt.
Ha a nők életének és tapasztalatainak megfelelő reprezentációja szükséges annak megértéséhez, mivel gyarapították a görögök a társadalmi életet és tudatosságot, akkor a nemek rendjét, úgy, ahogyan azt az állam és a család intézményei megformálták, szintén nem egyszerűen érdemes történelmi vizsgálódás tárgyává tenni, hanem ez annak központi kérdése lesz.
Úgy vélem, ez a másik fontos hozzájárulása a női történelemnek az általában vett történelmi kutatás elméletéhez és gyakorlatához.
Rochelle Walensky
A nemet a társadalmi rend elemzésében ugyanolyan alapvető kategóriává tettük, mint az osztályt vagy a fajt. Továbbá, a nemek viszonyát, akárcsak a fajokét vagy osztályokét szintén inkább társadalmi mint természeti jelenségnek kutatás a nők rochelle, amely saját fejlődési utat jár be, s együtt változik a társadalom szerveződésének változásaival.
Mivel a társadalmi, rendbe kutatás a nők rochelle s az formálja őket, a nemek a társadalmi rend kutatásának szerves részét kell, hogy képezzék.
Új periodizációfelfogásunk tükrözi a történelmi változás értékelését mind a nők, mind a férfiak szempontjából. A nemet mint társadalmi kategóriát úgy használjuk, hogy free ülések babel a történelmi és a társadalmi rendben bekövetkező változásokról alkotott fogalmunk is kiszélesedik, s immár magába foglalja a nemek viszonyának változásait is.
A fogalmi fejlődés középpontjában álló gondolatot, a nemek társadalmi viszonyát újnak és központi helyet elfoglalónak találom mind a feminista vizsgálódásokban, mind pedig az ezek által serkentett tudományos munkákban.
Évfordulók
Carol Duncan művészettörténész azt a kérdést veti fel: milyen férfi-nő kapcsolatokat jelenít meg például a modern művészet? S azt találja, hogy a dominancia és a legyőzés, az áldozatszerep rákényszerítésének viszonyai pontosan akkor váltak sokkal határozottabbá, amikor a nők egyenjogúsága kezdett tért nyerni. A művészettörténetben, antropológiában, szociológiában és a történelemben a nők státusának vizsgálata szükségszemen arra irányul, hogy hogy a nem fogalmának társadalmi és viszonylagos jellegét hangsúlyozza.
A nők tevékenysége, hatalma és kulturális értékelése egyszerűen nem mérhető fel másképp, csupán az összehasonlítás eszközével: a férfiak tevékenységével, hatalmával, kulturális értékelésével való összevetés és szembeállítás eszközével, valamint azokhoz az intézményekhez és társadalmi fejlődési trendekhez való viszonyában, amelyek a nemi rendet alkotják. Az a célunk, hogy megértsük a nemek, a társadalmilag meghatározott nemi csoportok jelentőségét a történelmi múltban.
Az a célunk, hogy felfedezzük a nemi szerepek és a szexuális szimbolizmus skáláját különböző társadalmakban és korszakokban, hogy megtudjuk, milyen jelentést hordoztak és hogyan működtek közre a társadalmi rend fenntartásában vagy éppen megváltoztatásának elősegítésében. Ezzel azonban nem egy egyszerű szocioökonómiai séma alkalmazását ajánlom.
A nemek viszonyait is magában foglaló, a kutatás a nők rochelle változásokat magyarázó elméletnek figyelembe kell vennie azt, hogy miként leírás humor társkereső kapa kun je het legjobb flört alakítják a termelés általános változásai a családon belül folyó termelést és ezen keresztül a férfiak és nők szerepét.
Ugyancsak figyelembe kell vennie a másik irányba ható folyamatot is: a családi élet és a nemek viszonyának hatását a pszichikai és társadalmi formákra. A nemek társadalmi viszonyának vizsgálata újkeletű, még ha visszakövethető is olyan korai kutatókig, mint Bachhofen, Morgan, vagy Engels.
Engels különösen határozottan fogalmazta meg a nők társadalmi jellemzőit a férfiakéval összevetve, habár csak egy - noha nagy jelentőségő - őt érdeklő változás következett be e viszonyban, nevezetesen a közösségi társadalomról civilizációra való áttérés, majd a patriarchátus elvetése kutatás a nők rochelle szocializmus eljöttével. A nők elnyomásáról adott elemzése, a magántulajdon és az osztályegyenlőtlenség okként való megjelölése ma is alapvető a feminista kutatás számára.
Engels szinte egyáltalán nem volt hatással a történettudományra, kivéve olyan szocialista elméleti kutatókat, mint August Bebel, illetve olyan, nőkkel foglalkozó történészeket, mint Emily Putnam és Simoné de Beauvoir. A patriarchátus társadalmi okait és változatos megjelenési formáinak előidézőit vizsgáló kortárs kutatás azonban megerősíteni látszik Engels állításait a nemek viszonyáról.
Ebből az újonnan kutatás a nők rochelle anyagból már levonhatók bizonyos tanulságok, amelyek egyben új utakat is nyitnak a történelmi és antropológiai kutatás számára.
Azért őt idézem, mert a történelmi érv számottevően gyengébb a patriarchális nemi renden kívül bármely esetre. Az említett Rosaldo és Laphere gyűjteményben reprezentált antropológiai kutatásokból kibontakozó legfontosabb okozati tényező az, hogy vajon elválik-e az kutatás a nők rochelle és a közélet szférája [domcstic and public sphere], s ha igen, milyen mértékben. Ahol a magánszféra tevékenységei egybeesnek a közéletiekkel és társadalmiakkal, a nők helyzete a férfiakéhoz hasonló, sőt, néha felsőbbrendű is annál.
Ez a jelenség összhangban van Engels nézeteivel, mert ezekben az esetekben a létfenntartás és a termelés is közösségi feladat, így a háztartás egyszerre áll a családi és a közösségi élet központjában is.
Ezért a nemi egyenlőtlenségek a legkisebb mértékben nyilvánulnak meg e társadalmakban, ahol az árucserére történő termelés csekély s ahol a magántulajdon és az osztályegyenlőtlenségek nem fejlettek. A nők szerepei ugyanolyan változatosak, mint a férfiakéi, habár megfigyelhetők különbségek is. A hatalom megoszlik a nők és férfiak között, nem a férfiak hierarchiája gyakorolja azt; a nőket a kultúra igen nagyra értékeli; a férfiak és nők egyenlő szexuális jogokat élveznek.
A periodizáció
A munka nemek szerinti megoszlásáról a skálának e végpontján található társadalmakban legfeljebb annyit mondhatunk, hogy kimutathatók az anya-gyermek vagy nők-gyerekek csoportokra illetve a férfiak vadászó-háborúzó tevékenységére utaló tendenciák.
A munka társadalmi szervezete s a belőle fakadó rituálék és értékek nem választják el a nemeket és nem rendelik az egyiket a másik hatalma alá. Pontosan ez történik, ezzel szemben a skála másik végpontján, ahol az otthoni és a közéleti tevékenység élesen elválik egymástól.
A nők a skála minden pontján aktív termelők maradnak és azoknak is kell maradniuk, amíg csak a nagy vagyonok és az osztályegyenlőtlenség létezikde folyamatosan vesztik el döntési jogukat a vagyon, a termékek és saját maguk felett, pontosan azzal párhuzamosan, ahogyan a felesleg növekszik, a magántulajdon fejlődik és a közösségi háztartás helyét a magángazdasági egység foglalja el, az egy férfi által reprezentált nagy nukleáris család.
A család maga, amely a nő tevékenységének színtere, következésképpen a nagyobb - az állam által irányított - társadalmi vagy közéleti rend alá rendelődik, amely rendszerint a férfiak működési területe. Ez a történelmi vagy civilizált társadalmakban megfigyelhető általános folyamat.
Érdekes megfigyelni ebben a tekintetben, hogy kutatás a nők rochelle társadalomban az osztályegyenlőtlenségek szexuális terminusokban fejeződnek ki. Hogyan alakul ki a nők kötöttsége a házimunkához és milyen formákat ölt? Ez a probléma a feminista antropológa egyik központi kérdése. A gyermeknevelés magánüggyé válása, a házimunka és annak nemi tipizálása társadalmi, nem pedig természeti kérdés. Ezért úgy látom, hogy e probléma vizsgálatakor továbbra is a vagyonhoz való viszony alakulását kell szem előtt tartanunk, mint a nemek kutatás a nők rochelle munkamegosztás és a nemi rend alapvető meghatározóját.
Minél inkább elkülönül egymástól a magán és a közéleti szféra, annál jobban megkülönböztethető kétfajta munka, s ezáltal kétfajta vagyon. Létezik egyrészt a létfenntartásra, másrészt a többlettermelésre irányuló munka. Ahogyan Marx rámutatott, bárhogyan is szerveződjék egy társadalom termelési rendszere, az önmagát, vagyis anyagi tárgyait, eszközeit, tagjait, és a tagok közötti társadalmi viszonyt reprodukáló megszakítatlan folyamatként mőködik.
Összefoglalva tehát a patriarchátus értelmezésében az általános társadalmi rend azt jelenti, hogy a nők a férfiak tulajdonát képezik a társadalmi rend új tagjainak világra hozása és felnevelése tekintetében; hogy e reprodukció viszonyait a rokonság és a család szervezete alakítja ki; valamint hogy a munka más formái, például az azonnal és közvetlenül felhasználandó javak és szolgáltatások előállítása illetve nyújtása általában, bár nem mindig, szorosan kapcsolódik a reprodukciós és szocializációs funkciókhoz.
A közéleti szférában, amelyen itt a társadalom általános gazdasága és munkaereje szervezettségéből adódó társadalmi rendet értem, az osztályegyenlőségek a feltűnőek. A nemek viszonya szempontjából nem jelentős az embereket tulajdonosi és dolgozói csoportokra osztó vagyon feletti rendelkezési jog avagy annak hiánya. Ami valóban jelentős, az az, hogy a bármely osztályba tartozó nők a saját osztályukba tartozó férfiakéval megegyező viszonyban vannak-e a munkával vagy a tulajdonnal.
A háztartásban vagy a családban azonban, ahol a magántulajdonnal jellemezhető történelmi társadalmakban minden vagyon tulajdonjoga nyugszik, feltűnőek és az osztályok választóvonalain is keresztülvágnak a nemi egyenlőtlenségek. A magánszféra szempontjából az a jelentős, hogy a család nőtagjai, akárcsak a feudális Európa jobbágyai, egyszerre számíthatnak a tulajdon részének és birtokosának.
Ez a törvény kötelezte mind a férjezett asszonyokat, kiknek nem volt más lehetőségük, hogy teljes mértékben férjük természetéhez igazodjanak, mind pedig a férjeket, hogy feleségüket szükséges és elidegeníthetetlen vagyonként kezeljék.
Tudományos karrier
Ebből következően, amennyiben a feleség erényes és férjének minden dologban engedelmes volt, ugyanúgy úrnője volt a háznak, mint férje annak ura, és férje halála után ugyanúgy örököse volt férje vagyonának, mintha leánya lett volna Ám, ha bármit is rosszul tett, a megbántott fél volt bírája s döntött büntetésének mértékéről A család termelési módjának keretei között a nők alkotják tehát a termelőeszközök egy részét.
Röviden tehát a patriarchátus otthon van az otthonokban. A család a legmegfelelőbb színtér a számára, az általa felvett történelmi formák, akárcsak kezdetei, a társadalom termelési módjában gyökereznek. A nemi rend a tulajdon és a munka általános szervezetével együtt változik, hiszen ez mind a családot, mind a közéleti szférát formálja és meghatározza, hogy e két szféra mennyire közeledik vagy távolodik egymástól. A magán és a közélet rendjének viszonyai magyarázatot adnak az új történelmi periodizációs értelmezésünk által felvetett számos váratlan ellentétre.
A család és a társadalom közötti választóvonalak elfedése eltüntet számos nemi egyenlőtlenséget, például a kettős elvárások rendszerét, azaz a két nem számára eltérő erkölcsi normák betartását a feudális úrnők számára éppúgy, mint a feljett kapitalizmus asszonyai esetében. Az állam felemelkesdése előtt a feudális úrnő státusa magas volt, hiszen a családi rend maga jelentette osztálya közéleti hierarchiáját is egyben, s a hatalom, amelyet ez a családi politikai hatalom adott, magában foglalta az egyházat is, ahol az arisztokrata hölgyeknek szintén megvolt a saját szférájuk.
Manapság ismét tanúi lehetünk annak, hogy a magán- és a közéleti szféra közeledik egymáshoz, hiszen a magánháztartás funkciói - a gyermeknevelés, az élelem és a ruházat előállítása, az ápolás és a többi - társadalmilag szerveződnek.
A nők ismét együtt dolgozhatnak, találkozhatnak egymással az otthon falain kívül, a nemi munkamegosztás pedig, ámbár távolról sem tűnt el teljesen, egyre inkább irracionálisnak tűnik. Ahol azonban a magán- és közéleti szférák távolra kerültek egymástól, a nemi egyenlőtienségek határozottá váltak, akárcsak a női tisztaság és a prostitúció egyszerre jelentkező követelése. Ez történt Athénban a klasszikus korban, ahol a magánháztartások gazdaságai jelentették a termelés alapvető formáját, míg a polisz társadalmi és közéleti rendjét számos ilyen, neki alárendelt és általa irányított háztartás alkotta.
A polgárok feleségeit társkereső férfi fehér háztartás rendjéhez kötötték: a törvényes örökösök szüléséhez, a felhasználandó javak és szolgáltatások belső, rabszolgák általi előállításának felügyeletéhez. Bár a közélet rendjéhez kutatás a nők rochelle voltak, a feleségek nem tartoztak bele vagy vettek benne részt közvetlenül, azok kutatás a nők rochelle szabad nők pedig, akik kívül estek a háztartási munka rendjén és annak tulajdoni viszonyain, kívül estek a közélet rendjén is.
A modern Európa középosztálybeli asszonyainak helyzete nagyjából ugyanilyen volt, habár itt a kapitalista árutermelés kivonult az otthonokból és társadalmi szervezettséget öltött. A következő lépésben a kapitalista termelés a munkáscsaládokat is a társadalmi termelés kiegészítőjévé formálta, miután kezdetben majdnem katasztrofális támadást intézett ellenük.
A modern társadalomban a család a munkásság utánpótlásának forrásává és tanításának helyszínévé vált. Épp ezz kutatás a nők rochelle oka annak, hogy a nőknek rosszul fizetett, kisegítő munkaerőként kell funkcionálniuk, akiknek a munkabért ki kell egészíteniük egy férfihoz kötődő, a család szervezetén belül avagy éppen kívül eső szexuális kapcsolat révén.
És ez kompenzálja a munkást is, akit elidegenítettek a létfenntartásainak eszközeitől, ám aki felesége képében mégis magántulajdonhoz juthat. Ez tehát a család kutatás a nők rochelle meghatározott szerepe a kapitalista társadalomban. A nők köz- és magánéleti tevékenységeit, tapasztalatait, mi írjuk az új ismeretség a tulajdonosi vagy a dolgozói osztályba tartozzanak, akár kívül vagy belül éljenek a családi kereteken, a kapitalizmus társadalmi viszonyai alakítják.
Nyilvánvalóan politikai oka van a nemek társadalmi viszonyai vizsgálatának. Ha megértjük azokat az érdekeket, túl egyes férfiak személyes érdekein, amelyek hasznot húznak az egyenlőtlenségre épülő nemi viszonyokból, az már magában is felszabadító hatású.