Szabadidős tevékenységek, hogy az emberek tudják,, 1. Önkénteskedés:
Journal of Librarianship and Information Melyik alkalmazást, hogy megfeleljen az emberek, Míg az oktatás-nevelés és a tájékoztatás igen céltudatos funkciók, a szórakoztatás harcol azért, hogy elfogadott szerepe legyen a könyvtári szakmán belül, holott ez az egyik legfőbb oka annak, hogy olvasók egyáltalán könyvtárba járnak.
A szabadidős szerepről folyó vita végigkíséri a közkönyvtárak fejlődéstörténetét. Még ha a jelenlegi es angol közkönyvtári törvény megállapítja is, hogy a könyvtáraknak van rekreációs szerepük, és általában a szórakoztatást értékes funkcióként fogadja el, mégis úgy tűnik, hogy azt a szolgáltatások oktatási és a tájékoztatási elemeinél kisebb értékűnek tekintik.
Erre mutat, hogy mind a jelentésekből, mind a hivatalosan megfogalmazott könyv-tárpolitikákból hiányzik a szabadidős szerepre fordított figyelem.
Az a tény, hogy a legtöbb ember a szabadidő eltöltésére, ill. Történetileg a közkönyvtárak értékét olyan mennyiségi adatokon keresztül mérték, mint például a kölcsönzött kötetek, vagy az olvasók száma.
A mennyiségi adatokat egyre növekvő mértékben használják bizonyítékként a közkönyvtáraknak az emberek életminőségéhez való hozzájárulásának bemutatására.
A szerzők célja az volt, hogy vizsgálják a közkönyvtárak szabadidős szerepét, tekintettel a célkitűzések történetére is, különösen az edukáció kontra rekreáció vitákra, hogy felderítsék, ma hol helyezkedik el a hangsúly, és megvizsgálják, milyen értékes a szabadidős funkció az olvasók számára. A szabadido meghatározása Annak érdekében, hogy a szabadidőt a közkönyvtárakkal összefüggésben értelmezni tudjuk, szükséges lenne a szabadidő fogalmának meghatározása.
A könyvtári világban is tör-téntek flirt research coaching költségek kísérletek. Usherwood 1 például Stanley Parker leíró meghatározását használja, aki a tevékenységek öt típusát különbözteti meg a munka-szabadidő kontinuumban.
Mit szeretnek csinálni a gazdagok a szabadidejükben?
Ezek közé tartozik a munka; a munkával összefüggő tevékenységek, mint pl. Ebben az esetben — jegyzi meg Snape2 — szinte minden tevékenység lehet szabadidős: ami az egyik embernek szabadidős tevékenység, az lehet a másik munkája.
A szórakozás az élvezet tehát az egyik tényező, amikor egy tevékenységet szabadidősnek tekintünk. A szabadidő-elmélet szakemberei arra is rámutatnak, hogy a különböző emberek számára mást-mást jelent.
- A legvagyonosabb emberek közül sokan azonos hobbit űznek.
- 8. Szabadidős tevékenységek - Száz apró lépés egy nagy lépés érdekében
- Mit szeretnek csinálni a gazdagok a szabadidejükben?
- Szabadidős tevékenységek 1.
- Ha a nők nem akarnak találkozik
Egyesek számára a szabadidő az, ami a munka és a kötelezettségek után fenn-marad, másoknak a szórakozást, vagy sajátos élmények, tapasztalatok szerzését jelenti, ismét mások a munkaszünettel, pihenéssel és a modern élet stresszének csillapításával hozzák összefüggésbe.
Haywood és társai3 szerint a szabadidőre mint maradék időre, mint tevékenységekre, funkcionálisan, vagy mint szabadságra lehet tekinteni. A szabadidő mint maradék idő értelmezése egybeesik azzal az előbbi meghatározással, miszerint a szabadidő az az idő, ami szabadon választott módon használható fel a munka és a létfenntartás kötelezettségeinek teljesítése után.
Ez a felfogás hogy az emberek tudják, iparosodott társadalomra jellemző, ahol a munka a nap domináns tényezője, és a szabadidő olyan lényegi elem, melyhez a társadalomban mindenkinek joga van. Tevékenységként a szabadidőre hogy az emberek tudják, tekintünk, mint olyan tevékenységek sorára, amelyben az emberek választásuk szerint vesznek részt szabad idejük során; ezek lehetnek hobbik, sport, tévénézés, vagy akár ivás, és melyeket általában örömteli tevékenységként jellemeznek.
Ez a meghatározás könnyen érthető, hiszen azzal foglalkozik, amit az emberek szabad idejükben tesznek. Ebben az értelemben a szabadidő-felfogás illeszkedik ahhoz a tevékenységhez is, amikor az ember — saját szórakoztatása érdekében — felkeresi a könyvtárt, hogy onnan regényt, zenét, vagy filmet vigyen haza.
A szabadidő funkcionális szemlélete a szabadidős tevékenységeket a társadalom vagy az egyén számára hasznos dolgoknak tekinti. A szabadidő ily módon a társadalom által elvárt, vagy elfogadott végeredmény elérésének eszközévé válik, a társadalmi kontroll egyik formájaként működik.
Arra tendál, hogy ignorálja pusztán szórakozási-szórakoztatási célú a szabadidő ideáját. Ez a felfogás azon okok sorába illik, melyek — többek között — a közkönyvtárak létesítéséhez vezettek, s melyekről a későbbiekben esik majd szó.
A szabadidő mint szabadság nemcsak az egyén saját kedvére végzett tevékenységét jelenti, hanem a szabadidőben rejlő lehetőséget az életminőség javítására és az önfejlesztésre.
Ennek, a szabadidős tevékenységek minőségére összpontosító felfogásnak, történeti előzményei is vannak, amikor is egyeseket, mint például a szépirodalom, a regények olvasását magasra értékeltek, míg másokat, mint pl.
Ennek a felfogásnak is — mint a későbbiekben látni fogjuk — vannak kapcsolatai a közkönyvtárak fejlődéstörténetével. Manapság a leisure szó használata az általános, míg a viktoriánus korban, amikor a közkönyv-tárak születtek, a recreation volt használatos.
Snape szerint a rekreáció kifejezés akkor magában foglalta a hasznosság és az önfej-lesztés erényét. A rekreációs tevékenységek a feltételezések szerint valamilyen pozitív fel-adatot töltöttek be, mintsem csak a pihenést vagy a szórakozást szolgálták.
„Nem látnak, de érzik a szelet\
Abban az időben a populáris szabadidő, pontosabban a munkás-osztály populáris szabadideje társadalmi problémaként jelent meg, singles- leipzig tapasztalatok a szabadidő-reform a politika napirendjére került.
A közkönyvtárak létesítése mellett szóló erős érv kapcsolódott a szabadidő-reformhoz, amennyiben a közkönyvtárakat olyan eszköznek tekintették, melyek jobb rekreációs lehetőségeket nyújtanak a munkásosztály tagjainak. Ez a közkönyvtári ellátás melletti kampány állandó témája volt.
Fentiekre is tekintettel legyen szabad a továbbiakban az angol szövegben szereplő leisure kifejezés helyén a szabadidő, szabadidős, szabadidő-eltöltés, vagy éppen a szórakozás szót használnom — M. A szabadido-reform és a közkönyvtári törvény A brit iparosodás nagy társadalmi és gazdasági változásokat hozott magával. A városi életfeltételek piszkosak, nyomorúságosak és szabadidős tevékenységek voltak.
Mindezekhez járult a szabadidős lehetőségek ritka volta, s így azok hiánya a kocsmát tették a szabadidős tevékenység fő központjává. A kocsmák pedig az italozás mellett további nem kívánatos tevékenységeknek nyújtottak teret, mint pl. A populáris szabadidő-eltöltéshez egyre inkább a részegeskedés, a rendetlenség és az erkölcstelenség képzete kapcsolódott. Mindennek természetesen gazdasági kihatásai is voltak, hiszen a gyári termelés szigorú rendjével a másnaposság miatti hiányzás, vagy a hatékony szabadidős tevékenységek való alkal-matlanság nem egyeztethető össze.
Az as évekre a munkásság szabadidejével már a kormány, az ipari munkaadók, a józan reformerek és az egyházak is foglal-koztak, és a probléma gyökerét az alternatív szabadidős lehetőségek hiányában látták. Az italozással foglalkozó bizottság es jelentése a szabadidő-probléma kezelésére lehetőségek nyújtását javasolja, és a parkokkal, múzeumokkal, olvasószobákkal együtt a közkönyvtárakat ajánlja, mint lehetséges alternatívát.
A racionális rekreáció idealista elképzelése moralitást és mértékletességet kísérelt meg népszerűsíteni a populáris szabadidő-eltöltésben, és célul tűzte ki, hogy összhangba hozza a munkásosztály rekreációs tevékenységét és a középosztály szabadidejét. A közkönyvtárakat számos alkalommal javasolták a munkásság szabadideje megreformálásának eszközéül, s ez a közkönyvtár-kampány végül az es évek végére a megvalósíthatóságukat vizsgáló parlamenti bizottság felállításához vezetett.
A bizottság jelentésében egyik fő érv volt a közkönyvtárak létesítése mellett az a szerep, amit a társadalmi rend fenntartása és az erkölcsi értékek népszerűsítése terén játszhatnak azáltal, hogy jobb szabadidős lehetőségeket nyújtanak. Noha a munkásosztály szabadidő-eltöltési gyakorlatának megreformálása igen erős érv volt, a közkönyvtári törvény elfogadását számos más indok is segítette. Ezek közé tartozott, hogy a kontinentális Európában már sok értékes közkönyvtár létezett, s ez a britek riválisainak bizonyos előnyt biztosított amit nyilván nem tűrhettek.
Szükségessé vált az ipari munkásság műszaki-technikai ismereteinek növelése is. A munkáltatókat aggodalommal töltötte el a szocialista irodalom megjelenése, és úgy látták, hogy a közkönyvtári kínálattal visszatartják munkásaikat a forradalminak és kártékonynak tartott könyvektől. A közkönyvtárak tehát nem egyetlen ok, hanem egy motiváció-keverék alapján alapíttattak, amelyben egyaránt szerepet játszott a műszaki oktatás, a literáció-terjesztés és a rekreációs formák jobbításának igénye.
Nem egy közkönyvtár a gépész egyletek könyv-táraiból fejlődött ki, amelyek elsősorban oktatási, továbbképzési céllal építették ismeretterjesztő állományukat, s ez is erősítette a közkönyvtárak és a fenntartó helyi hatóságok azon nézetét, hogy a könyvtárak fontosabb szerepe az ismeret-terjesztés lenne. Mivel a közkönyvtári törvény a helyi hatóságoknak csak a könyvtár épületének és személyzetének biztosítására tette lehetővé az adóztatást, az alapállományt többnyire az egyesületi könyvtárak átvétele jelentette.
Ezek eredetileg ismeretterjesztő céllal jöttek létre, ám fokozatosan áttértek a szórakoztató irodalom beszerzésére is. Ezt a gyakorlatot folytatva a közkönyvtárak is beszereztek regényeket, könnyű olvasmányokat, és ha már egyszer ezek megjelentek a könyvtári kínálatban, a közönség ez irányú igényének nyomása igen nehézzé tette volna e gyakorlat megszüntetését.
A nagy regény-vita A közkönyvtárakat kezdettől fogva szabadidős céllal, elsősorban regények kölcsönzésére használták. Egy tanulmány szerint4 —ben a minta-ként kiválasztott 13 kölcsönkönyvtár közül mindössze kettőben volt a kölcsönzött regények száma kevesebb az össz-kölcsönzés felénél, míg a többiek esetében ezek aránya 57 hogy az emberek tudják, 83 százalék között volt.
Feszültség keletkezett a közönség igénye regény és a könyvtárosi szakma feltett szándéka jobbító és oktató irodalom nyújtása között. A könyvtári bizottságok nem igazán tudtak megbékélni azzal a ténnyel, hogy a munkásság sőt, a középosztály a napi munka után inkább szórakoztatást, mintsem tanítást vár. Ugyanakkor a regényolvasást a korabeli kommentátorok időpocsékolásnak, sőt, butító tevékenységnek értékelték; hiszen az olcsó, szenzáció-jellegű regényről a.
A ponyvát szabadidős tevékenységek társadalmi összhangot fenyegetőnek tekintették, mivel, szemben az irodalmi regényekkel, nem népszerűsítették a középosztály erkölcsi és kulturális értékeit. A nagy regény-vita The Great Fiction Question arról folyt, hogy milyen regényeket kellene a könyvtáraknak kínálniuk, ha egyáltalán feladatuk a regényellátás. A vita lényegében három részre osztotta a szakmát. A könyv-tárosok egy része szerint a népszerű szórakoztató könyveket biztosítani kell, ha már egyszer azokra van társkereső fiúk fiút. Ez a csoport a regény-kínálatot oktató és erkölcsnevelő hatása miatt támogatta.
Hitük szerint az olvasó ugyanis fokról-fokra emelkedhet az alacsonytól a magasabb szintű irodalomhoz, ízlésében és felfogóképességében egyaránt fejlődve. Így tehát a rekreációs könyveket akkor tartották elfogadhatónak, ha azok segítik az irodalmi regények felé vezető utat. A harmadik csoport szerint a közkönyvtárnak egyáltalán szabadidős tevékenységek szórakoztató funkciója, így népszerű regényeket egyáltalán nem kell kínálnia.
Könyvtári Figyelő évf., 2. sz. - A közkönyvtárak szabadidős szerepe - EPA
A Library Association as konferenciája vitájának végeredménye szerint a kölcsönzésre kínált könyveknek kell, hogy legyen irodalmi, vagy oktató-nevelő értéke, különösen hogy az emberek tudják, a klasszikus irodalminak minősülő alkotások, ám az irodalmi, morális vagy oktató-nevelő érték nélküli, efemer olvasnivalónak nincs helye a közkönyvtárakban. A könyvtári szakmán kívül nagyobb elismerésben része-sült a fikciós irodalom: gyakran hangoztatták, hogy a városlakóknak, akik kevés rekreációs lehetőséghez jutnak hozzá, legalább a könyv-tárak nyújtsanak szórakoztató olvasmányokat, illetve, hogy a munkásoknak — a gyáripari monotónia ellensúlyozásaként — joguk van a szimplán szórakozató időtöltéshez.
Ugyanakkor működött egy politikailag motivált fikció-ellenes lobbi is, melynek néhány esetben sike-rült megakadályoznia a közkönyvtári törvény helyi alkalmazását. A könyvtárak népszerusítése Mivel a közkönyvtárak sikerét a kölcsönzött könyvek mennyiségével mérték, szükség volt a regény-kínálatra, hogy az ismeretterjesztő művek kisebb sikerét ellensúlyozva elérjék az elvárt kölcsönzési mennyiséget.
A közönségigényre tekintettel a könyvtári bizottságok gyakran a könyvtárosok bosszúságára nagy mennyiségben választottak népszerű regény-irodalmat, hogy a könyvtár népszerűségét, vonzerejét fenntartsák, illetve növeljék. A könyvtárak így egyre inkább a közönség igényeinek közvetlen kielégítőivé váltak, és önnön népszerűsítésük érdekében a közösség rekreációs érdekeinek igyekeztek megfelelni.
Néhány esetben a könyvtárak szabadidős vonzerejüket újságolvasó-szobák létesítésével növelték, amelyek informális találkozásoknak, a sporteredmények megismerésének helyszíné-ül szolgáltak, sőt, játék- és dohányzószobákat is nyitottak.
Az újság-szobák nemcsak a rekreációs célú hírlap- és magazinolvasásra nyújtottak le-hetőséget, hanem — hogy az emberek tudják, akaratlanul — tartózkodásra, beszélgetésre alkalmas szükség esetén száraz és meleg helyet is biztosítottak.
A könyvtárosok ellenérzését persze kiváltotta, hogy ezeken a helyeken megjelentek a semmittevők és a csavargók is, illetve, hogy az újságokból a fogadási információkhoz is hozzá lehetett jutni, ami éppenséggel nem segítette a szerencsejátékok elleni küzdelmet.
A közkönyvtár mint a közösség rekreációs intézményének ideája szabadidős tevékenységek különösen a könyvtárak vonzerejét növelő mai kísérletek fényében — igen előremutatónak tűnik. Az oktató-nevelo és tájékoztató szerep A rekreációs szobák szabadidős szerepe nem vált széles körben népszerűvé akkoriban, a könyv-táros szakma ugyanis elhatározta a könyvtárak edukációs céljainak megerősítését.
A közkönyv-tárak a deutsche bahn bayernticket single használata már csak azért sem volt népszerű a könyvtárosok körében, mert nem lévén céltudatos, komoly tevékenység, aláásta a szakma tekintélyét.
Az LA egyik alapítója szerint, ha a könyvtárosok oktató-nevelő munkájukat láthatóbbá teszik, társadalmi státusuk emelkedni fog.
Az alapfokú oktatási törvény Elementary Education Act es megjelenése után a közkönyv-tár-alapítás egyik fontos érve volt, hogy az elemi iskolák munkáját folytatják majd.
A könyvtárak a könyv-kölcsönzés mellett előadások, tudományos és művészeti tanfolyamok szervezésével bővítették szolgáltatásaikat, s ehhez még pénzügyi támogatást is nyerhettek. Az újabb közkönyvtári törvény következtében létrejött megyei könyvtárak a megyei oktatási bizottságok felügyelete alatt működtek, s ez ismét a könyvtárak edukációs küldetését erősítette.
A megyei könyvtárak jelentős erőfeszítéseket tettek a tanárok, a tanulók és a komoly olvasók szükségleteinek kielégítésére.
- Visszatéré flörtölni egy nő
A két világháború között a nagyobb könyv-tárak már az iskolák és a felnőttoktatási tanfolyamok könyvellátásáról is gondoskodtak, és felismerték a kereskedelem és az ipar könyvtári igényeit, ami az üzleti és a műszaki könyvtárak fejlődéséhez vezetett. A következő évek ismét a könyvtárak oktatási szerepének növekedését mutatták, ezúttal főként a felsőoktatás kiterjedésének köszönhetően. Elsőbbséget kapott a könyvtárnak a közösségi információnyújtó szerepe.
Az infokommunikációs eszközökhöz való hozzáférés tovább növelte a könyvtárak tájékoztató szerepét. A szabadidos funkciók elismerése Annak ellenére, hogy a múlt századot szabadidős tevékenységek az edukációs és információs hangsúly jellemezte, a könyvtárak szabadidős szerepének elismerése fokozatosan növekedett.
Az es Kenyon jelentés például megállapítja, hogy a könyv-táraknak egyaránt kell szolgálniuk azokat, akik a tudást, és azokat, akik a pihenést vagy a szórakozást keresik. Az es években az oktatási anyagok iránti megnövekedett igény mellett növekedett a regények és a más rekreációs olvasnivaló utazás, sport, életrajzok, kézművesség kereslete is, a megnövekedett szabadidő eredményeként.
