Manapság társadalmi problémává vált a túl sok agyalás, a dolgok túlgondolása, ami a megnövekedett ingeráradat következményeként is betudható. Olyan, mintha korunk egyik legcsendesebb, mégis legfertőzőbb járványa lenne. Sajnos állandó fejfájást, gyomorproblémákat, alvászavart, izomfeszülést okozhat, hiszen a testünk előbb-utóbb jelzi, ha az elménk folyamatos túlterhelés alatt áll.
A túlgondolás, amikor túl sok minden jár a fejünkben, egy állandó belső pörgés, amely nem engedi, hogy igazán jelen legyünk. Gondolatok, félelmek, régi beszélgetések újrajátszása, jövőbeli helyzetek előre megírt forgatókönyvei, mindez egy soha véget nem érő belső monológ formájában.
A rohanó világ és a túlterhelt idegrendszer
Olyan korban élünk, ahol az impulzusok száma szinte végtelen. Értesítések, hírek, közösségi média, elvárások, információk, az agyunknak alig jut ideje feldolgozni bármit, máris érkezik a következő inger. Nem csoda, hogy sokaknál kialakul egy állandó készenléti állapot, mintha folyamatosan ügyeletben lenne az elme.
Ebben az állapotban a pihenés bűntudattal jár, a csend pedig szinte ijesztővé válik. Pedig éppen a lelassulás, az agy kikapcsolása lenne az, ami visszahozná az egyensúlyt. Ha valóban nyugodt, minőségi életet szeretnél élni, akkor meg kell tanulnod kezelni ezt a belső zajt, különben hosszú távon nemcsak mentálisan, hanem fizikailag is kimerülsz. Ehhez az egyik legalkalmasabb módszert a Jikidenreiki tartogatja a számodra.
Amikor a gondolatok nem engednek el
Sokan tapasztalják azt az érzést, amikor a gondolatok szétágaznak, egymásba kapaszkodnak, és egyszerűen lehetetlen őket leállítani. Egy múltbéli mondat, egy félreértett üzenet, egy jövőbeli találkozó, és mindenhez kapcsolódik egy érzés, sokszor szorongás vagy bizonytalanság. Az ember újra és újra végigjátssza ugyanazokat a jeleneteket, miközben az aktuális pillanat teljesen háttérbe szorul.
Ez a mentális spirál nemcsak fárasztó, hanem rendkívül megtévesztő is. Azt hisszük, hogy épp problémát oldunk meg, miközben valójában egy helyben járunk, és egyre mélyebbre merülünk a saját gondolatainkban.
A folyamatos belső stressz ára
Az agyalás valójában egy állandósult stresszállapot. A test ilyenkor úgy működik, mintha folyamatos veszélyben lenne. Érezzük, ahogy megemelkedik a pulzus, feszesebbek az izmok, a légzés felszínesebbé válik. Rövid távon ez segíthet a teljesítményben, hosszú távon viszont felőröl. Kimerültség, ingerlékenység, koncentrációs nehézségek jelennek meg, majd egyre több testi tünet.
Ráadásul a túl aktív elme épp azt akadályozza, amire eredetileg törekszünk, a tiszta gondolkodást. A jó döntésekhez nyugalom kell, nem pedig belső zaj. A túlgondolás gyakran alvásproblémákhoz is vezet, ami tovább rontja a fizikai és mentális állapotot, majd egy ördögi kör alakul ki.
Hogyan lehet kikapcsolni az agyunkat?
A jó hír az, hogy az elme lecsendesítése tanulható. Nem egyik napról a másikra, de lépésről lépésre igenis elérhető. Már az is sokat számít, ha naponta szánunk időt tudatos légzésre, sétára, mozgásra vagy bármilyen tevékenységre, ami jelenlétet igényel. A telefon félrerakása, a csend megengedése, a természet közelsége mind segíthetnek abban, hogy az idegrendszer újra biztonságban érezze magát.
Léteznek azonban olyan módszerek is, amelyek mélyebb szinten hatnak, és gyorsabban hoznak változást, különösen akkor, ha a túlgondolás már testi tünetekben is megmutatkozik.
Amikor a gondolatok végre elcsendesednek
Az egyik ilyen lehetőség a reiki terápia, amely kifejezetten a testi és lelki feszültségek oldására fókuszál. A kezelés során a kliens általában egy mélyen ellazult, nyugodt állapotba kerül, ahol a gondolatok lassulnak, az izmok elernyednek, a belső feszültség oldódik. Sokan számolnak be arról, hogy a terápia után olyan érzésük van, mintha kitisztult volna a fejük.
A szükséges alkalmak száma mindig egyéni, függ az aktuális élethelyzettől, a stressz mértékétől és a testi tünetektől is. Gyakran ajánlott a kezelés ismétlése, illetve olyan egyszerű otthoni gyakorlatok elsajátítása, amelyek segítenek fenntartani a nyugodtabb állapotot a mindennapokban.
A lényeg, hogy képesek legyünk megállítani a gondolatainkat, amikor már nem szolgálnak minket. A valódi szabadság ott kezdődik, amikor nem az elménk irányít minket, hanem mi irányítjuk az elménket.
Kép forrása: freepik.com